A pünkösd közeledtével sokakban merül fel a kérdés, hogy honnan is származik ez az ünnep és mit is ünneplünk.

A Pünkösd ünnepe eredetileg nem a májusfáról, a pünkösdi királyságról és még csak nem is a pünkösdi rózsáról szólt. A zsidó húsvét után gyorsan következő árpaaratás ünnepétől számítottak hét hetet, hogy a rá következő, azaz az ötvenedik napon ünnepeljék meg a Pünkösdöt, mint a búzaaratás első napját. A föld termésének bemutatásával köszönték meg Istennek azt, hogy több évszázados egyiptomi fogságuk ellenére végre szabad hazában és bőven termő földön élhetnek. Önkéntes ajándékokat vittek fel a Templomba Izrael egész területéről, sőt később a diaszpórából is, mivel a Pünkösd kötelező zarándokünnep is volt.

Jézus feltámadása után arra kérte tanítványait, hogy a Pünkösd napját Jeruzsálemben várják be. Az összesereglett tömeg egy emberként volt szem- és fültanúja annak, hogy Jézus követőire leszállt a Szent Szellem, izgalmas és szokatlan fény-, illetve hangjelenségektől kísérve. Péter apostol volt az, aki az egész jelenséget – Jóel prófétára hivatkozva – megmagyarázta: Jézus halálával és feltámadásával megszerezte hívei számára a Szent Szellemet, s ezzel megszületett az egyház.