Magyarországon a vízimadár etetés évtizedes problémákat hozott felszínre, mert az etetéssel legjobb szándékunk ellenére sem biztos, hogy jót teszünk a madarakkal.

A vadon élő madaraknak például nincs szüksége arra, hogy etessük őket, ez ráadásul rengeteg problémát is vet fel.

A vízimadarainknak a legfontosabb szabálya, hogy a fagy elől délre kell húzódniuk. A probléma az, hogy az etetés által leginkább érintett madárcsoportok és madárfajok – például a bütykös hattyú, a récék és a ludak – nagyon gyorsan elkényelmesednek, és az etetés kikapcsolja bennük ezt a túlélő viselkedést.

Még nagyobb baj, hogy az emberek főleg kenyérrel etetik a madarakat. Ez pedig az emésztőrendszeri megbetegedéseken kívül tollnövekedési problémát is okoz, az úgynevezett angyalszárny betegséget. De ugyanígy az is gond, hogy az etetőhelyeken túl nagy tömegben jelennek meg a szárnyasok.

Amikor ebbe a nagy tömegbe bedobják az emberek az eleséget, akkor elkezdenek veszekedni egymással – ez fajok között és fajon belül is működik –, de ilyen szintű agresszió még a párzási időszak kellős közepén sincs, és fizikai sérüléseket okoz. A zsúfoltság pedig a fertőző betegségek, például a madárinfluenza kialakulásához is hozzájárul. Ráadásul amikor a vízimadarakat etetjük, talán eszünkbe sem jut, hogy a partra csalogatott madarak lenyelhetik a horgászok által bedobott horgot is, amely bele fog akadni a szájába, gyomrába, a nyelőcsövébe, és miután ez a madár elrepült, beakad az elektromos felsővezetékbe és el fog pusztulni.

A vízimadarak védelme érdekében etetésüket tehát inkább mellőzzük!