Alapvetően egy szűk réteg kivételes adottsága, hogy értse, hogy mit is jelent valójában a villanymotor, az pedig egy még szűkebb kör, akik azzal is tisztában vannak, hogyan és hol alkalmazható ez.

Amikor a villanymotor szó merül fel, egy villamosenergia átalakítására képes, energia átalakító eszközökre gondolunk, ide tehető azon gépek, melyek a váltakozóból egyenáramot alakítanak, magyarán képesek megváltoztatni az energia áram nemét. Emellett vannak olyan motorok is, amelyek a kisfeszültségből törpefeszültséget fejlesztenek, tehát a feszültség értékét változtatják meg. De ugyanúgy képesek ezek a gépek a elektromos energiát mozgási, mechanikai energiává alakítani, itt szintén átalakító munkáról beszélünk, mint ahogy értelemszerűen a fordítottjára is képesek, amikor a mechanikai erőből képeznek villamosenergiát.

Amikor egyenáramú gépekről beszélünk, akkor történik, hogy a villanymotorokat az áramnemük szerint tesszük rendszerbe, ide sorolható a kefés motor, generátor, vagy szintén ismert nevén: a dinamó, melyről sokaknak már azonnal a hagyományos biciklilámpa villan be, illetve a váltakozó áramú gépek, lásd: motorok, transzformátorok, generátorok. Ha viszont a boltot keressük fel e témában, tudnunk kell, hogy ott nem eszerint, hanem fázisszám alapján csoportosítják a villanymotorokat, ilyen esetben egyfázisú- és háromfázisú gépeket kell keresnünk.

Hét fő szerkezeti egységben foglalhatjuk össze a villanymotor egészét: állórész, vasmag, tekercsek, kapocstábla, forgórész, csapágyak, ventilátor. A motor fő alkatrésze a forgatórész, a forgómozgást biztosítják a csapágyak, a motor hőleadását pedig a szerkezet hátulsó részén található ventilátor támogatja.